Felhasználónév:Yoru [Üzenet]
Regisztrálva::2005.09.16
Kedves Olvasóm!

Az utolsó történetet 6 évvel ezelőtt töltöttem fel (megjegyzem, szuper, hogy azóta is megvan ez a csodálatos oldal, és nem tették ki a szűrömet). Valóban aktív pedig 10 évvel ezelőtt voltam. Ahogy látom, jó sok befejezetlen történetem van, de ezeket nem tudom folytatni, mert a többségénél arra se emlékszem, mit akartam velük.
Minden esetre kicsit beleolvasgatva a hirtelen félbehagyott történetek kritikáiba, elég rosszul érzem magam, hogy ilyen kegyetlenül cserbenhagytam azt a pár embert, aki olvasott. De ha az ember élete úgy alakul, hogy már nem érzi ihletettnek magát, és eltávolodik a megkezdett témáktól, akkor azzal nem lehet mit csinálni. Azért ronda dolog volt tőlem, hogy szó nélkül felhagytam itt mindennel, így elnézést kérek.

Nagyon kijöttem a formából. Viszont van egy történet, amit szeretnék elmesélni, ha dadogva, akadozva is.

A következőkben a régi, az első bemutatkozásom olvasható.

"Szerintem a történetek, a mesék, mondák, regények,... végtelen hosszúak, s keletkezésük ideje is a homályos múltba nyúlik vissza. Vagy azt is mondhatnám, se kezdetük, se végük. Mindegyik bennünk él, és folyik tovább, egyetlen nagy történetben összpontosulva. Minden történet nem más, mint ebből a hatalmas folyamból egy pohár víz, melyet egy különleges ember, az író, merít, és hoz a felszínre. És ekkor egy ideig ott is marad. Ám az idő telik, az író befejezi a művét... az emberek elolvassák, egy ideig beszélnek róla... ám végül mégis visszasüpped abba a nagy folyóba, a többi történet közé. És mégsem. Mert erősebb lesz. S bennünk folyik tovább. Örök életet kap."

Ennyi elég is rólam, Úgy hiszem, mindent tudsz már szerény személyemről, amit az Olvasó szemszögéből tudni érdemes.
Remélem, hogy élvezettel fogod olvasni az írásaimat... és hogy én magam is szorgalmasabb leszek.
Jó szórakozást! ^^



Történeteket írta: YoruKedvenc történetekKedvenc írók