Felhasználónév:tapmacska [Üzenet]
Regisztrálva::2007.10.31
Eredeti név:tapmacska
"Minden megtudható egy emberről - a múltja, a jelene, a jövője, tán még a legfontosabb titkai is -, csak az nem, mitől lát csodát benne egy másik. Hol rejlik a reménynek az a megtestesülése, amitől egy embernek egyszer csak érdemes lesz élni."


Reménytelenül hiszek abban, hogy a jó történet önmagát adja el.

Talán ennyit tudnék magamról úgy mondani, hogy ezt már nem írtam le valamibe. Ha valaki pedig egyéb, prózaibb dolgokra lenne kíváncsi, keressen meg nyugodtan honlapomon, vagy e-mail címemen (tapmacsek@gmail.com).

Még annyit magamról, hogy mindent, ami vagyok, amit gondolok, beleírom történeteimbe, mert ott az vagyok, akit remélek, akit megélek, akit elítélek és akit szeretek...


"Tudodmi a válaszom korunkérzéketlenségére? A szentimentalizmus!" /by Vavyan Fable - Nászjelentés/


2009-ben indultam a WS-en, ott ezüst érmet nyertem és a teljes rangsorban hatodik lett a történetem. ^^ Büszke vagyok magamra. :)




"Én vagyok a lány, akit kidobtak otthonról, mert megmondta az anyjának, hogy leszbikus.
Én vagyok a prostituált, aki az utcán dolgozik, mert senki sem alkalmaz egy transzexuális nőt.
Én vagyok a nővér, aki a meleg bátyja mellett van a könnyes éjszakákon.
Mi vagyunk a szülők, akik a lányukat jóval az ideje előtt temették el.
Én vagyok a férfi, aki egyedül halt meg a kórházban, mert nem engedték be a huszonnégy éves partneremet a szobájába.
Én vagyok az állami gondozott gyermek, aki éjszakánként rémálmaiból riad fel, amikben újra-meg újra elviszik a két apjától, az egyetlen családtól, akik valaha szerették igazán.
Én vagyok az egyik szerencsés, aki túlélte a támadást, ami után három hétig kórházban volt, és még egy év, és talán újra járni fog.
Én egy vagyok a szerencsétlenek közül, akik megölte magát a vizsgák előtt. Túl sok volt.
Mi vagyunk a szerelmespár, akikre rácsapták a kagylót, amikor meghallották, hogy franciaágyas szobát kérnek két férfi számára.
Én vagyok az, aki sosem tudja, melyik mosdót használja, anélkül, hogy rászabadítanák a biztonságiakat.
Én vagyok az anya, aki nem látogathatja a gyereket akit szült és felnevelt, mert a bíróság szerint alkalmatlan szülő, mert most egy másik nővel él együtt.
Családon belüli erőszak túlélője vagyok, akitől elfordultak a segítők, amikor rájöttek, hogy aki bántalmazza, ugyancsak nő.
Családon belüli erőszak túlélője vagyok, akinek nem segítettek, amikor rájöttek, hogy férfi.
Én vagyok a közgazdaság-tanár, aki testnevelés-tanár akart lenni, mielőtt megmondták neki, hogy az leszbikusoknak való.
Én vagyok a férfi, akit a mentők nem kezeltek tovább, amikor rájöttek, hogy transzexuális.
Én vagyok az, akinek állandóan bűntudata van, mert arra gondol, hogy sokkal könnyebb élete lenne, ha nem kéne törődnie a társadalom gyűlöletével.
Én vagyok az, aki többet nem jár templomba, nem azért, mert nem hisz, hanem azért, mert a templom ajtaja zárva van számára.
Én vagyok az, akinek el kell rejtenie azt, amire legjobban vágyik – a szeretetet.
Én vagyok az, aki fél megmondani a katolikus szüleinek, hogy másik férfit szeret."


Mert szerintem a homofóbia rossz dolog. ...Még ha el is nézem néhányaknak. ^^"

Történeteket írta: tapmacskaKedvenc történetekKedvenc írók