Felhasználónév:henike7 [Üzenet]
Regisztrálva::2007.10.12
Eredeti név:Henrietta
Igazából hiába írnék ide le bármit is magamról, abból nem igazán tudnál megismerni. 15 éves vagyok, Veszprém megyei. Szeretek olvasni, barátokkal lógni, álmodozni, zenéket hallgatni, stb.
Mostanában eléggé rákaptam a Slash témára, bár ahogy magamat ismerem, szerintem ebben a témában csak az olvasásnál fogok maradni. :)
Ettől függetlenül az átlagos (fiú/lány) párosítású történeteket is szívesen olvasom még mindig. :D
Amit fontos tudni: nem szeretem az olyanokat, akik annyira komolyak, hogy még egy kicsit sem lehet velük viccelődni. :/ Én szeretek hülyéskedni, nevetni. Ez van. :D
Ha jobban megszeretnél ismerni, üzenj. ;) Nem harapok. :D

***


Én vagyok a prostituált, aki az utcán dolgozik, mert senki sem alkalmaz egy transzexuális nőt.
Én vagyok a nővér, aki a meleg bátyja mellett van a könnyes éjszakákon.
Mi vagyunk a szülők, akik a lányukat jóval az ideje előtt temették el.
Én vagyok a férfi, aki egyedül halt meg a kórházban, mert nem engedték be a huszonnégy éves partneremet a szobájába.
Én vagyok az állami gondozott gyermek, aki éjszakánként rémálmaiból riad fel, amikben újra-meg újra elviszik a két apjától, az egyetlen családtól, akik valaha szerették igazán.
Én vagyok az egyik szerencsés, aki túlélte a támadást, ami után három hétig kórházban volt, és még egy év, és talán újra járni fog.
Én egy vagyok a szerencsétlenek közül, akik megölte magát a vizsgák előtt. Túl sok volt.
Mi vagyunk a szerelmespár, akikre rácsapták a kagylót, amikor meghallották, hogy franciaágyas szobát kérnek két férfi számára.
Én vagyok az, aki sosem tudja, melyik mosdót használja, anélkül, hogy rászabadítanák a biztonságiakat.
Én vagyok az anya, aki nem látogathatja a gyereket akit szült és felnevelt, mert a bíróság szerint alkalmatlan szülő, mert most egy másik nővel él együtt.
Családon belüli erőszak túlélője vagyok, akitől elfordultak a segítők, amikor rájöttek, hogy aki bántalmazza, ugyancsak nő.
Családon belüli erőszak túlélője vagyok, akinek nem segítettek, amikor rájöttek, hogy férfi.
Én vagyok a közgazdaság-tanár, aki testnevelés-tanár akart lenni, mielőtt megmondták neki, hogy az leszbikusoknak való.
Én vagyok a férfi, akit a mentők nem kezeltek tovább, amikor rájöttek, hogy transzexuális.
Én vagyok az, akinek állandóan bűntudata van, mert arra gondol, hogy sokkal könnyebb élete lenne, ha nem kéne törődnie a társadalom gyűlöletével.
Én vagyok az, aki többet nem jár templomba, nem azért, mert nem hisz, hanem azért, mert a templom ajtaja zárva van számára.
Én vagyok az, akinek el kell rejtenie azt, amire legjobban vágyik – a szeretetet.
Én vagyok az, aki fél megmondani a katolikus szüleinek, hogy másik férfit szeret.
Illeszd be ezt a profilodba, ha úgy érzed, hogy a homofóbia rossz dolog.

Történeteket írta: henike7Kedvenc történetekKedvenc írók