oiduft: Rossz varázs

oiduft

A 10. fejezet már teljesen készen van, de még várom, hogy gilda átnézze, és hasogasson egy kis szőrszálat benne, meg kerese a csomót a kákán. Várhatóan csak vasárnap lesz frissítés.

Csacsi

[quote="csikla"]

Meg kell mondjam, most föl nem tárható okokból ezen remekül szórakozom. A Kaláka - fesztivál jó választás! Kicsit irigyellek, de szerintem a gyerkőc - ahogy bemutattad - élvezni fogja. :-)

[quote]

Ez a harmadik Kalákája lesz, mi törzsfesztiválozók vagyunk ott :-)

, én sem hagytam ki csak párat, ugyanis éppen egyidős velem a Fesztivál, és a szüleim a kezdetektől vittek engem is

. Tényleg nagyon szereti a srác is szerencsére

.

csikla

Csacsi írta:

Holnap reggel utazunk Miskolcra a Kaláka fesztiválra

,stb

Meg kell mondjam, most föl nem tárható okokból ezen remekül szórakozom. A Kaláka - fesztivál jó választás! Kicsit irigyellek, de szerintem a gyerkőc - ahogy bemutattad - élvezni fogja. :-)

Jó kikapcsolódást nektek is!

Csacsi

oiduft írta:

95%

Holnap reggel utazunk Miskolcra a Kaláka fesztiválra

, egyúttal a szüleimhez, reméltem, hogy ma még frissítesz, de az sem baj, ha nem, mert akkor hétfőre lesz új rész, mikor legközelebb géphez ülök

.

Jó hétvégét mindenkinek

.

oiduft

Csacsi kint

oiduft írta:

Nem áll, halad. :-)

Na jó, elárulom: több, mint ötven százalékon van jelenleg, és nő. Olyan "lényegtelen" apróságokat kell megírni, mint a helyszín berendezése, a hangulat megteremtése, néhány információ közlése. A lényeget már olvastad, nem neked kellene türelmetlenkedni. :-P

Azért ez roppant jó hír :-)

.

csikla

Nem is türelmetlenkedtem, csak precízebben tettem föl a másokat érdeklő kérdést :-)

oiduft

csikla írta:

És milyen készültségi fokon áll? :-)

))))

Nem áll, halad. :-)

Na jó, elárulom: több, mint ötven százalékon van jelenleg, és nő. Olyan "lényegtelen" apróságokat kell megírni, mint a helyszín berendezése, a hangulat megteremtése, néhány információ közlése. A lényeget már olvastad, nem neked kellene türelmetlenkedni. :-P

csikla

És milyen készültségi fokon áll? :-)

))))

oiduft

Amintost elkészül.

Vendég

Köv feji?

Csacsi

oiduft írta:

Miért lenne ciki? Nem arra való a fórum, hogy hallgatás helyett beszélgessünk és eszmét cseréljünk?

Talán azért furcsa, mert én már régen nem fórumozok sehol, vagy csak nagyon ritkán, és most megint lelkesedem :-)

.

oiduft írta:

Ellenben a fősulin fantasztikus zenetöri-tanárunk volt, aki képes volt a történelmet, a zenét és egyáltalán az európai kultúra minden oldalát egységben láttatni, pl hogy a harmincéves háború hogyan és milyen változásokat okozott Heinrich Schütz zenéjében, a pestisjárvány Monteverdi munkásságában, meg a szabadkőművesség hogyan hatott Mozart alkotásaira, és a Varázsfuvola miért nem meseopera, hanem szabadkőműves propaganda-opera. (Ja, én meg zenetanár vagyok. :-)

)

Ilyen szakításom nekem sohasem volt. De meghatározó - nem párkapcsolati - élményem, hogy nem fogadtak el olyannak, amilyen vagyok. Erről könyvet is lehetne írni... de nem írok. :-)

Tudom, hogy zenetanár vagy, talán a honlapodon olvastam :-)

. Én nem vagyok zenetanár, csak zenebolond :-)

. (Abból is látszik, hogy a két és fél éves fiam még nem beszél, a szókincse kb húsz-huszonöt szó, viszont énekel és dúdol, és megőrül a zenéért

.)

Nálunk a zenetöri is része volt az okításnak rendesen már gimiben. Eleve a magyar órákon mindig hallgattunk zenét egy-egy korstílushoz, de az énektanárunk is klassz volt nagyon. Én énekből érettségiztem, fakultációra is jártam. A hangszertanulás kimaradt sajnos: elkezdtem hegedűt tanulni általánosban miután a rendes évi felmérésen megfeleltem - van még ilyen, mint akkoriban, hogy elmennek a zenesuliból az elsősökhöz az általános iskolába kiszűrni, hogy kibe szorult némi érzék? -, de nagyon szenvedtem, az ujjaim túl merevek voltak, és a tanár csak üvöltött velem, úgyhogy nem nagyon tiltakoztam, amikor a szüleim a válási hercehurca közben elfelejtettek hegedű órára hordani. Ezt kicsit bánom, bár azt hiszem, később is belefoghattam volna, ha nagyon akarok. Van felnőttképzés is, ugye? A törpe miatt azért vettem egy furulyát, gyerekdalokat eljátszogatok rajta, és csak néha fáj a szívem, hogy csak ennyi. Talán, ha nagyobb lesz a srác, és nem leszünk ennyire függőségben egymástól, és több privát időt engedélyezek magamnak, akkor mégis belevágok. A kedv megvan :-)

. És a gyerekeim biztosan fognak zenét tanulni. (A meglévő garantáltan nem botfülű, és úgy fest, a kedve is meglesz hozzá. Remélem, találunk nem üvöltős zenetanárt majd ;-)

Minket sokat beszéltettek órákon, én mégsem tudok jól összefüggően beszélni. Eleve görcsölök tőle, ha több ember előtt kell, de ha nyugis környezetben vagyok, akkor sem igazán megy. Nem tudom, ezt lehet-e tanulni, bár azt mondják, lehet

.

És azt is ismerem, hogy milyen az, amikor nem fogadnak el olyannak, amilyen vagy. Nálunk ilyen a családban volt. Tényleg lehetne könyvet írni róla...

oiduft

Csacsi írta:

Szóval nekem teljesen hiteles ez a szakítás. Voltam egy ugyanilyen kapcsolatban, a srác teljesen Ron-szerű volt, csak a kviddicset az informatikával kell behelyettesíteni, és nekem sokkal tovább tartott rájönni, hogy mennyire vakvágány, ami köztünk van.

A töriórákról meg az jutott eszembe, hogy nekünk ilyen klassz kis töri és magyaróráink voltak gimiben..

Komolyan micsoda szómenés tör rám ebben a topikban :-)

)) Tiszta ciki.

Nekem sajnos nem voltak ilyen klassz töri- és magyaróráim. Magyarórákon a tanár felolvasta az egyetemi jegyzeteit, mi meg fájó csuklóval körmöltük a füzetbe. A töriórákról az egyetlen kellemes emlékem, hogy dolgozatírós órákon 5-6 diáknak lehetősége volt az írást feleléssel kiváltani - én mindig ezt tettem, és gyanítom, hogy részben ennek is köszönhető, hogy képes vagyok kifejezni magam szóban. A mostani diákjaimban ez a képesség ritka hiánycikk. :-(

Ellenben a fősulin fantasztikus zenetöri-tanárunk volt, aki képes volt a történelmet, a zenét és egyáltalán az európai kultúra minden oldalát egységben láttatni, pl hogy a harmincéves háború hogyan és milyen változásokat okozott Heinrich Schütz zenéjében, a pestisjárvány Monteverdi munkásságában, meg a szabadkőművesség hogyan hatott Mozart alkotásaira, és a Varázsfuvola miért nem meseopera, hanem szabadkőműves propaganda-opera. (Ja, én meg zenetanár vagyok. :-)

)

Ilyen szakításom nekem sohasem volt. De meghatározó - nem párkapcsolati - élményem, hogy nem fogadtak el olyannak, amilyen vagyok. Erről könyvet is lehetne írni... de nem írok. :-)

Miért lenne ciki? Nem arra való a fórum, hogy hallgatás helyett beszélgessünk és eszmét cseréljünk?

Csacsi

Szóval nekem teljesen hiteles ez a szakítás. Voltam egy ugyanilyen kapcsolatban, a srác teljesen Ron-szerű volt, csak a kviddicset az informatikával kell behelyettesíteni, és nekem sokkal tovább tartott rájönni, hogy mennyire vakvágány, ami köztünk van.

A töriórákról meg az jutott eszembe, hogy nekünk ilyen klassz kis töri és magyaróráink voltak gimiben (pedig nem is ugyanaz volt a tanár, de még össze is dolgoztak :-)

)), de az akkoriban (93-97) ritka volt, mint a fehér holló. Remélem, mára azért nem annyira. Éppen most vasárnap a lelkészünk (nem enahmához járunk, mert ő messze lakik vidéken, hanem itt Bp-n egy klassz gyülekezetbe) egy Karácsony Sándor cikkel kezdte a prekát, ami ugyan évtizedekkel ezelőtt íródott, de azért a felvetett problémák ma is aktuálisak sokszor és sok helyen, és ahogy a lelkésznő fogalmazott, nemcsak az oktatásban, hanem az egyházban is, mégpedig az, hogy a tanárok nem elég érdekesek, a tanulók pedig nem elég érdeklődők. Ledarált anyag az egyik és oda nem figyelés a másik oldalról... Ahogy már akkoriban is kiderült, ha a kortársaimmal beszélgettem, és összehasonlítgattuk a dolgokat, nekünk kivételesen jó tanáraink voltak, valahogy az iskolán belül is, egy-két kivételtől eltekintve, a legjobbak nekünk jutottak. (És voltunk olyan önérzetesek, hogy akikkel elégedetlenek voltunk, azt előbb-utóbb lecseréltettük...) Én nagyon sokáig akartam tanítani, de mára egyre inkább úgy érzem, ez nem az én utam, mert nem lennék elég jó. Mert ezt tényleg szívvel-lélekkel kell csinálni, mert nagyon nagy a felelősség. És a gyerekem is féltem, és biztos, hogy százszor is megnézem majd, milyen iskolába iratom, és inkább kinyögöm a tandíjat valami reform-suliban, vagy egyházi suliban, ha nincs más, ahol tényleg van igazi kapcsolat a tanár a diák és a szülő közt, és ahova a gyerekem tényleg szeret majd járni. (HOgy megint családi példát hozzak, van elég ilyenből :-)

)), a másik sógoromnak már nagy kilenc éves lánya van. Nagyon várta az iskolát nagycsoportos korában, ehhez képest szinte első perctől utálta. Jó képességű gyerek, nagyon sok minden érdekli, könnyen felfogja a dolgokat, és mégis nagyon nehezen megy reggel suliba, és az értékelése egy csöppet sem jó... Inkább rossz tanuló, mint jó. Az egyik probléma az volt, hogy valami hülyeség miatt az osztály az első két évben kiközösítette, nekem már ez elég lett volna, hogy más iskolába vigyem... De ráadásul a tanítónéni sem szereti valamiért, pontosabban nem őt nem szereti, hanem másokat jobban szeret, látványosan kivételez. Nekem felfoghatatlan, hogy a szülők ezt miért hagyják. vagy ha nem akartak konfrontálódni a tanítóval, az iskolával, akkor miért nem vitték máshová. (Az volt az indok, hogy ragaszkodnak az angoltanárhoz - nagyon jó a tanárbácsi, és azt a tárgyat szereti, és tudja is a kislány. Hát, nekem ez nem elég...)

Komolyan micsoda szómenés tör rám ebben a topikban :-)

)) Tiszta ciki.

csikla

Azért Istennek nem kellett veled sokat erőlködnie - legföljebb a természetes eredetű önbizalomhiányon kellett kicsit változtatni -, mert ha emlkéxel még, már első találkozásunk végén meg voltam róla győződve, hogy képes vagy írni :lol:

Csacsi

oiduft írta:

Jesszusom, sejtelmem sem volt róla, hogy enahma civilben lelkész! Azt hittem, hogy irodalommal foglalkozik, mert említette, hogy kiadták egy írását, talán pont az Animus kiadónál.

Mellesleg meg fél évvel ezelőttig meg voltam róla győződve, hogy egyáltalán nem tudok írni. Most már tudom, hogy Isten számára semmi sem lehetetlen. :-)

Ó, csinál ő egy csomó mindent, nyelvész, teológus (hamaorsan doktorál), angoltanár, de elsősorban lelkész. És tényleg pár hónap múlva jelenik meg a Csodaidők. Nem jártál még itt? www.csodaidok.hu Remélem, ezért a kis reklámért megbocsátja, hogy fényeztem. Azt utálja :-)

.

Azt hiszem, én írni tudok :-)

)) Bizonyítja egy nagy halom szövegfájl a winchesteremen. Nekem az eredeti ötletek nem akarnak jönni, de persze ez még alakulhat. Tudok és szeretek fogalmazni, és néha már úgy is érzem, hogy akkor most megfogtam valamit, de amíg kész nincs, nem mutogatom :-)

.

oiduft

csikla írta:

Renitens vagyok. Sztem ha van szabad akarat, akkor mind a filozófia, mind a matematikai logika, mind a fizika, sőt még a teológia szabályai szerint is lennie kell véletlennek. :-)

Pontosítok: ez nem volt véletlen. :-)

Isten elrendezése és a mi szabad választásunk eredménye... így már jobban tetszik? :-)

oiduft

Csacsi írta:

Jó, akkoriban, amikor végül belebotlottam Enahma ficeibe, és közben az is kiderült róla, hogy lelkész, és hosszas vacilálás után végül írtam neki a kérdéseimről, bizonytalanságaimról, miegymásról, neki meg "néhány" (persze nem néhány, hiszen Enahma grafomán a javából :-)

) jól megválasztott szóval sikerült az egyházzal kapcsolatos előítéleteim java részét eloszlatni, vagy átalakítani, szóval akkoriban már eléggé befogadó voltam, már szomjaztam rendesen.

************
Na, így, ez volt a kis mese, úgyismint szájbenemfogás

. Én nem tudok jó ficet írni

.

Jesszusom, sejtelmem sem volt róla, hogy enahma civilben lelkész! Azt hittem, hogy irodalommal foglalkozik, mert említette, hogy kiadták egy írását, talán pont az Animus kiadónál.

Mellesleg meg fél évvel ezelőttig meg voltam róla győződve, hogy egyáltalán nem tudok írni. Most már tudom, hogy Isten számára semmi sem lehetetlen. :-)

csikla

Renitens vagyok. Sztem ha van szabad akarat, akkor mind a filozófia, mind a matematikai logika, mind a fizika, sőt még a teológia szabályai szerint is lennie kell véletlennek. :-)

oiduft

Fenn van a 9. fejezet!

Csacsi

Hehe, hát, bizony, nincsenek véletlenek, és az is biztos, hogy azok a bizonyos utak meglehetősen kiszámíthatatlanok

. Én a fanficeknek köszönhetem, hogy jófelé indultam végül. Jó, akkoriban, amikor végül belebotlottam Enahma ficeibe, és közben az is kiderült róla, hogy lelkész, és hosszas vacilálás után végül írtam neki a kérdéseimről, bizonytalanságaimról, miegymásról, neki meg "néhány" (persze nem néhány, hiszen Enahma grafomán a javából :-)

) jól megválasztott szóval sikerült az egyházzal kapcsolatos előítéleteim java részét eloszlatni, vagy átalakítani, szóval akkoriban már eléggé befogadó voltam, már szomjaztam rendesen.

Aztán az lett a vége, hogy idén Pünkösdkor keresztelt meg engem is, meg a gyerekem is, én konfirmáltam is persze, a férjem pedig most kezdi a konfirmációs előkészítőt. Ő kicsit lassabban vette a lapot, de az abszolut egyház és vallásellenességből indult, úghogy én így is majd ki ugrom a bőrömből, hogy itt tart :-)

.

Na, így, ez volt a kis mese, úgyismint szájbenemfogás

. Én nem tudok jó ficet írni

.

csikla

Hát ha abból indulok ki, hogy a hit kegyelem, fölösleges a térítést/evangelizációt erőltetni. Az egésznek olyan ügynökösdi jellege van, ennek folytán olyan érzést kelt az emberben, hogy rá akarnak már megint sózni valamit. :-)

Vagyis alapból ellenérzést kelt, márpedig az a megértéshez, az érvek végiggondolásához, a bizalom és hit kialakulásához meglehetősen rossz érzelmi alap :-)

Mindenre - és mindenkire, hiszen mindenki más - rá kell szánni a megfelelő időt. Az öreg harcos úgyse hagyja békén a népeket és úgyis eléri, amit nagyon akar - már feltéve, hogy a fogadó oldalon megvan a minimális nyitottság -, és ehhez meg fogja találni a megfelelő embert. :-)

A szájbenemfogásnak meg például ilyen szintű fic írása kifejezetten a legrokonszenvesebb módja :-)

)))

oiduft

Csacsi, nem mondod, hogy tesó vagy? :-)

Mondom én, hogy nincsenek véletlenek.

Csacsi

Hát, én aztán egészen friss refi vagyok, de igyekszem visszafogni magam térítés ügyben

. Talán éppen azért, mert láttam a bátyám, és tudom, milyen ez külső szemmel. Nem hiteles, és nem ér célt. De persze így is el-elszállok azért, mert nyilvánvalóan ez tölti ki a gondoltaim jó részét

. De az biztos, hogy itt a szavaknál sokkal többet mond a barátaimnak, családomnak, hogy mennyit változtam - jó irányba. Másrészt azt kell, hogy mondjam, hogy Jehova tanúi intoleráns hozzállása, és a saját maguk kizárólagosságába vetett hite miatt ez a kezdeti hullám sokkal durvább, bár gondolom több kisegyháznál így van ez, főleg a karizmatikusabbaknál...

Na, most viszont megyünk vásárolni, meg focizni

.

oiduft

A következő fejezet pontosan úgy áll, ahogy tegnap este, azóta még nem volt alkalmam tovább szövögetni, de ma feltett szándékom befejezni, azután már csak a lektorokon áll, hogy milyen gyorsan kerülhet fel. :-)

Csacsi: gyanítom, a bátyád akkor is gyors megváltó-megmentő-térítő akcióba kezdett volna, ha nem épp Jehova Tanúja lesz, hanem szimplán mondjuk baptistának tér meg. El kell telnie egy bizonyos időnek, amíg a megtérés euforikus hulláma (az első szeretet) kicsit megcsöndesül, és már nem akar az ember mindenáron, mindenkit a maga igaza mellé állítani. Szinte mindenki végigmegy ezeken a fázisokon, én sem voltam kivétel (én spec. református vagyok, de ez amúgy teljesen mellékes). Azt meg józan paraszti ésszel is fel lehet érni idővel, hogy meggyőzni valakit a magad igazáról gyakran egyet jelent azzal, hogy elismerteted vele: téved, és nincs igaza, erre pedig iszonyúan kevés ember hajlandó, akár igaza van, akár nem, mindegy, miről van szó. Én a térítésnek épp ezért semmi értelmét nem látom. (A hallgatásnak sem, ezért nem hallgatok. :-)

De ugye hogy nagy különbség van a között, hogy pusztán beszámolsz a saját véleményedről, meg aközött, hogy megpróbálsz meggyőzni valakit: változtassa meg a véleményét?)

Nos, többnyire én is pont erre használom manapság a netet: az invito-varázslat helyettesítésére. Nálam is volt fanfic-függés, kis mértékben fórum-függés, de meglepően kevéssé hiányzik a net, amikor nem itthon vagyok. Munka, kirándulás közben pl egyáltalán nem, és otthon a szüleimnél is jól elvagyok a modemes elvonón. :-)

Azt mondják, akkor van függés, amikor már képtelen vagy nemet mondani: nem tudod letenni a poharat, kikapcsolni a tévét - még rosszabb, ha nem is akarod.

gregfulop

Szerbusztok!

Kérdés: Hogy áll a következő feji?

Hát az egyetem, az tényleg nem ad műveltséget, sőt az semmit nem ad. (kb) Ha az ember elolvas 1-2 egyetemi szintű könyvet, picit foglalkozik azokkal a dolgokkal amit az egyetemen tanítanak, akkor maga is megtanulhatná a dolgokat. Kivéve talán az orvosi egyetemet... Manapság meg se nagyon éri egyetemre menni, már majdnem fizetni kell érte, nem találsz vele könnyen munkát stb...

A tv az tényleg 1 nagy marhaság. Mindenki szivat, mert nincs tv-nk, de én nem hiányolom. Amikor olyan helyen vagyok ahol tv van, mindig látom, ezeket a műéletet, sugalló sorozatokat szappanoperákat. Mind arra buzdítja az embert, hogy éljen úgy mint a filmben. A csapból is ez folyik, és mondjuk egy tizenévesnek még nem igazán kéne olyan sorozatokat nézni amikben arról beszélnek, hogy ki kitől vár gyereket, meg hogy milyen is lefeküdni valakivel. Életemben 1 részt láttam a Csacska Angyalból, mert a testvérem nézte, és az 1000 évre elég is volt. Méga csapból is a szex, a durvaság, az emberietlenség folyik. És valószínűleg akkor megvenném magamnak a tvt, ha tudnám nézni az eurosportot, a Forma-1-et, a discovery channelt, a natgeo-t és az animal planetet. Külön külön nem jó.

Csacsi

Csikla! Hát, persze, van ebben jó is, naná. (ugyanazzel a "legalább nem lett drogos, vagy alkoholista, vagy bűnöző" szöveggel viggasztalta magát a család, amikor a bátyám Jehova Tanúja lett anno

. De végül is, tényleg. Csak akkoriban, amikor lázasan próbálta megtéríteni a családot, és azok sehogy sem akartak megtérülni, ezért aztán mindennek elmondott minket, valahogy nem tűnt olyan jó dolognak... Szerencsére azóta öregedett annyit, hogy belássa, ha mi elfogajuk őt így, akkor ő is fogadjon el bennünket... Megint fecsegek, ej....)

Én az egyetemen neteztem először, de akkoriban csak levelezésre használtam. Sosem voltam igazán számítógépőrült, talán mert a családban amúgy is mindenki idegenkedett a technikai csodáktól... Aztán 2003-ban lett netünk, előtte pár évvel számítógépünk, már a férjemmel. És végigjártam mindenféle függőségtípusokat és -erősséget: Heroes of de might and magic-függés, később fórumfüggés, fanfic-függés... Nagyon vacak dolgok ám! Most is sokat ülök a gép előtt, de nem halok bele, ha nem jutok nethez valahol, vagy vacakol a szolgáltató. Szeretem, és természetes, hogy van, de inkább a praktikus funkciók miatt: menentrend, online újságok, szótárak, keresők... Egy kicsit olyan nekem, mint az invito-varázslat: pár gombnyomás, és megvan, amire szükségem van (ej, de elkelne néha egy ilyen a való világban is, nagyon el tudjuk tüntetni a dolgokat, főleg a gyerekem :-)

Kriszta! Az a lány MINDEN sorozatot nézett, a francia tinisorozatokat délelőtt, a brazil szapikat délután, az amerikaiakat este... Még jó, hogy nem volt még akkoriban MÓnika és Balázs só... (az utóbbi ürge még a Z+-nál volt, az ottani műsorát viszont nézte...) Én is néztem pár sorozatot, de azért ez durva volt...

Szóval lesz új rész? Helyes, helyes :-)

oiduft

Egykor én is voltam sorozatfüggő. Nagyon kellemetlen volt. Hazajöttem nyárra a kollégiumból, és akár akartam, akár nem, részese lettem egy sorozatnak, aztán amikor ősszel visszamentem a kollégiumba, nem győztem felvetetni a részeket videóra. :-)

És ennek csak akkor szakadt vége, amikor véget ért egy-egy sorozat. Jó ideje azonban már csak két-három sorozatot követek, azokat is csak akkor, ha heti egy részes sebességgel adják, és akkor sem mindig. Rossz érzés, amikor a tv határozza meg, hogy mikor mit csináljak, és adott időpontban le kell ülnöm elébe; ellenben nagyon jó érzés azt tudni, hogy akkor kapcsolom ki (és be), amikor akarom. Sajnos nekem is van ötven csatornám, és nézek belőle vagy ötöt; jó lenne, ha az ember kiválogathatná a kedvenceit, és csak azokra kellene előfizetni.

Ami a netet illeti... Hát, igen erős függőséget tud okozni, tapasztalom magamon, amikor műszaki hiba miatt egy-két óráig szolgáltatáskiesés van. :-)

Pedig nem vagyok az az egész nap a neten szörfölő típus, sőt! Már rég elmúlt az a korszakom, amikor egyik linkről a másikra kattintgattam izgalmamban, és képtelen voltam abbahagyni. A neten mostanában célzottan keresem az infókat, ennél fontosabb azonban, hogy a kapcsolattartásom fő eszköze lett. csiklához hasonlóan én is a neten ismertem meg a legjobb barátomat (jobban mondva a net által ismerkedtünk meg csiklával), és annak ellenére lehet az életem része és viszont, hogy 200 km választ el bennünket. A kapcsolatunk valós idejű lehet, egy-egy gondolat, érzés vagy esemény közlése és releagálása nem kerül napokba, hetekbe.

Műveletlenség... Tudjátok, nagyon igaznak tartom azt a véleményt, miszerint az egyetem szakképzettséget ad, műveltséget nem. Így van. Rengeteg szakbarbárból lesz "értelmiségi", akik a saját szakterületükön kívül semmihez sem konyítanak, de ami még nagyobb baj: nem is érdekli őket semmi más. Ez az igazán szomorú számomra. Ezt a véleményemet a 9. fejezetben sem rejtem véka alá. (Már majdnem készen van ám! :-)

)

csikla

Mi anno 1978-82(87) közt - egyebek közt - azért voltunk fizikailag is sülve-főve egyben, mert nem is volt más lehetőség. ( A tv már akkor is enyhén szólva vegyes minőséget tündökölt. Mondjuk akkortájt meg lehetett nézni az éppen akkor futó SW-n kívül a moziban az éppen akkor leadott Csillag a máglyánt vagy Napfivér, Holdnővért :-)

- ennyit a szocializmus kulturbabrbár agymosásásról :-)

)) ) Csak 3 ( nem 5, nem 10, csak három!) évvel ezelőtt is hol volt még a magyar net ? :-)

Én magam, - igen intenzív 'számítógépbuziként', bocs, de ez jellemzi a helyzetet, az első gépem 1991-ben volt, az első VGA-monitorom 1994-ben, végigélveztem a DOS több verzióját, és még emléxem a WIN95 mekkora élmény volt :-)

-, csak 2000-ben jutottam itthoni nethez ( pedig ahogy lehetett, azonnal volt :-)

) Mély meggyőződésem - tapasztalataim alapján -, hogy a net nemcsak hogy nem elválasztja a dógozókat, hanem egy újabb lehetőséget ad az emberek összekapcsolódására.

Ha valaki "csak" játszik, "csak" eztcsinálja-azérdekli, akkor is nézd a pozitívumát, első lépésként (mert van még ennek is: minden rosszban van valami jó, és a jó hír, hogy ezzel szemben minden jóban van azért egy kicsi rossz is :-)

: nem kocsmában ül, nem nőket hajkurászik, stb. Hogy miért menekül a virtualitásba? Nyilván unatkozik valamilyen szinten, nem érzi jól magát, valamire-valamihez nem talál partnert. Ennek lehetnek küllembeli, jellembeli, önbizalombeli, neveltetésbeli, érdektelenségbeli okai - nincs kivel miről és értelmesen beszélgetnie -, és még számos okai, meg olyan is, ami eszembe se jut. Még akár a lustaság is. :-)

Ez csak munkahipotézis, és természetesen nem biztos, hogy általános jelenség: a gyerekek 80 %-a még mindig nem jut otthon géphez, és aki igen, abból se lesz ( a felmérések szerint 90% fölött ) netfüggő :-)

Még egy dolog: én se tanultam a gimiben - mármint tananyagot: de klassz tanárok voltak, úgyhogy sok mást lehetett -, úgy voltam kitűnő, hogy közben 4-es volt a szorgalmam (mert a tanerők szerint - teljesen jogosan - nem tettem oda magam :-)

, na és még a magatartásom is ritkán volt 3-mas fölött. De még így is kénytelen voltam a jogon évi 2x 1 hónapot ( a vizsgaidőszakban) tanulni, azaz olvasni :-)

Csacsi nincs belépve

Tudod, mi a fura ebben a kapcsolattartásban? (persze én is arra használom, mert nagyon szétszéledtünk a barátaimmal a világban, és ezért nagyon szeretem is!) Hogy egy városban laknak, többen egy lakótelepen is, és mégis inkább a gépen érintkeznek ahelyett, hogy átmennének egymáshoz. Nekem ez a furcsa. Mi együtt voltunk a barátaimmal ennyi idős koromban amennyit csak tudtunk...

Ja, és nem csak chat-el, hanem számomra iszonyú lövöldözős játékokat játszik rengeteget, azt is a neten keresztül csapatban...

Szomorú vagyok attól, hogy egy ilyen gyerek mennyivel több lehetett volna egy másik családban. De késői gyerek, és a szülei valahogy vele már másként foglakoztak, mindent megkap, amit kér, de a családi élet a TV közös bámulását jelenti. (Mondjuk ő már ebben nem vesz részt, mert a gép előtt ül helyette.) Anyósomék nagyon kedvesek, de egész életüket végigdolgozták, és valahogy fáradtak már egy kamaszhoz. Mi meg így kétszáz kilométerről nem sokat tehetünk. Persze azért próbálkozunk

.

Hát, ja, valóban bizonytalan, hogy elvégzi-e az egyetemet a srác, ugyanis minimális időt tölt tanulással, minden az órán ragad rá, és így kitűnő már tíz éve. Szerintem nem is tud tanulni... Azért remélem, most kicsit összekapja magáét majd az érettségi előtti két évre...

csikla

Ehhez azért hozzátennék ezt-azt, mert ez így tényleg elég borúlátó :-)

Sztem a net egyszerűen a kapcsolattartás eszköze. Szeretni vagy rokonszenvesnek találni valakit, a véleményét átgondolni, azzal egyetérteni vagy azt elvetni nem lehet virtuálisan :-)

Az egy valós érzés és valós folyamat, ami lezajlik benned akkor is, ha annak kifejezésére vagy kifejtésére egy gyors és hatékony eszköz - a net - áll rendelkezésedre. (nem köll 2 hetet várni a partner levelére például, azaz intenzívebb lehet a kapcsolatotok, mint korunk előtt bármikor )

Kedvenc házastársam is, meg én is a neten ismertük meg a legjobb barátunkat. Rá kellett találni, ki kellett választani, meg kellett ismerni - és eközben természetessé vált a személyes találkozás iránti igény is. És egyáltalán nem érzem hátránynak, hogy a tecnika jóvoltából reggelente mondhatom neki, hogy Szép napot, este meg hogy Jó éjt! Ki tudom fejezni azt, hogy mennyit törődöm vele és hogy soxor eszembe jut. Meg tudom vele osztani - ha csak virtuálisan is - az élményeim: azaz valamennyire saját magam. Ez a lehetőség a fiatalok előtt is nyitva áll :-)

Az olvasás: hacsak nem tud a sógorod hallás útján félévente többezer oldalnyi szöveget megjegyezni, enélkül nagy bajban lesz, és bizony, hiába van esze, jogász nem lesz. Ui ott félévente többezer oldal kacifántos - nem élőbeszéd-szerű megfogalmazású - szöveget kell majdnem szó szerint megtanulni úgy, hogy annak is jelentősége van, hol a vessző, van-e benne és vagy netán az is-t tartalmazza. Egyszerűen és szó szerint be kell seggelni. Ez olvasnitudás nélkül nem megy. És ha jó jogász akarsz lenni, nemcsak tudni kell ezeket, de érteni is, látni az összefüggéseket - mondjuk ehhez már nagy segítség a jó észbeli adottság. :-)

A világ a neten is jelen van. Mivel a net a világ része :-)

Ezért inkább torreenee-vel értek egyet, nem negligálva azonban azokat a nagyon is valós veszélyeket, amiket fölvetettél.

Csacsi

torreenee írta:

Reagálva a kritikában írtakra: a Mesterségem a halált is kötelező olvasmány :-)

Tényleg érdekli ezt a korosztályt a tartalmas szellemi eledel, hiszen világmegváltó korban vannak. Én a netet nem tartom olyan rossznak, azon is lehet olvasni is akár, lásd a Merengőt, de ráaadásul sok gyerek, aki addig könyvet nem nagyon vett a kezébe, a neten jön rá az olvasás ízére. Sőt, van, aki ott tanul meg rendesen olvasni, hála iskolarendszerünknek, mert mondjuk chatelés közben kényszerül rá életében először az értő olvasásra.
És érdekli őket a komoly kapcsolat is, mert érzik, hogy ami ma van, ma divat e téren, abban ők, ha belemennek, quasi árucikké válnak. Azért kaphatttál valszeg annyi pozitív visszajelzést tőlük a Randevúra, Esküvőre meg a Harry/Ron jelenetre.

Hm, talán csak én vagyok borúlátóbb, de nem hiszem, hogy ez a többségre lehet igaz. Ott van mondjuk a tizenhét éves sógorom: rendkívül okos és nyitott gyerek, általános iskolás kora óta kitűnő tanuló, de nem szeret, mert nem tud olvasni. Az érdeklődési köre irgalmatlanul szűk a korához képest, és a nap huszonnégy órájából ilyenkor nyáron úgy tizet, de nyolcat mindenképpen, iskolaidőben is legalább hármat-négyet a gép előtt ül. Chat-el, de rengeteget, de ez semmit sem hatott az olvasáshoz való hozzállására. A kötelezőket is csak kínkeservesen olvasta el (és töredékét annak, ami mondjuk nekem tizenegy évvel ezelőtt kötelező volt...). Rá a Harry Potter sem hatott, épphogy belenézett, félretette. De a képességei miatt jogász, vagy közgazdász lesz, nagyon céltudatosan készül, el is fogja végezni az egyetemet, és mégis műveletlen lesz egész életében. Arról nem is beszélve, hogy az emberi kapcsolatokat virtuálisan éli meg, jár társaságba, de a társasági életük java része a neten keresztül zajlik írásban. És nem érdekli a világ, nem érdeklik a tartalmas dolgok egy csöppet sem. Nekem ez nagyon furcsa...

Jó, nyilván sok pozitív példa is van, de szerintem a többség még rosszabb, mint ő. És nem a Merengősökre gondoltam, mert azért itt a legtöbben tényleg klassz kis arcok, de azért itt is sokféle történet kering, mindenféle kifacsart értékrendet is sugallva.

Másrészt a világ az elmúlt tíz évben talán zavarosabb, nehezebben feldolgozhatóbb lett, mint valaha, annyi minden ömlik rájuk, nem csoda, ha nem találják a helyüket, és megkapaszkodnak bármiben, ami egy kicsit is biztonságot nyújt.

Szóval azt hiszem, nem várhatjuk el tőlük, hogy olyanok legyenek, mint mi voltunk, vagy anyáink, vagy nagyanyáink, nekik a maguk harcait kell megharcolni. Mi úgysem tudunk már nagyon változtatni, a világot már maguknak építik majd, nem nekünk... Nagyon nehéz értőn nyúlni hozzájuk, ahogy bizonyára hozzánk is nehéz volt.

Nem irigylem őket, szerintem nagyon nehéz ma felnőni. (Hja, persze végül is bármelyik korban az volt ;-)

)

Jujjj, lehet, hogy kicsit zavaros lett...

torreenee

Reagálva a kritikában írtakra: a Mesterségem a halált is kötelező olvasmány :-)

Tényleg érdekli ezt a korosztályt a tartalmas szellemi eledel, hiszen világmegváltó korban vannak. Én a netet nem tartom olyan rossznak, azon is lehet olvasni is akár, lásd a Merengőt, de ráaadásul sok gyerek, aki addig könyvet nem nagyon vett a kezébe, a neten jön rá az olvasás ízére. Sőt, van, aki ott tanul meg rendesen olvasni, hála iskolarendszerünknek, mert mondjuk chatelés közben kényszerül rá életében először az értő olvasásra.
És érdekli őket a komoly kapcsolat is, mert érzik, hogy ami ma van, ma divat e téren, abban ők, ha belemennek, quasi árucikké válnak. Azért kaphatttál valszeg annyi pozitív visszajelzést tőlük a Randevúra, Esküvőre meg a Harry/Ron jelenetre.

csikla

Ez jó! Mármint a topik :-)

)

Tv-t a hírek erejéig se nagyon nézek. Azt meghallgatom reggel a rádióban, meg elolvasom újságokban, de mivel a politikusról onnan tudni, hogy nem hazudik, hogy csukva van a szája, hát ez se izgat igazán, mert bizonyos szempontból még ott is manipuláció van :-)

Asszem utoljára egy sajtokról szóló sorozat volt, amit megnéztem a tv-ben ( ja: meg az ST :-)

).
Villanypásztornak szükség esetén még elmegy a tv, de ma már egész durva dolgokat találnak ki. Például ez a két ismeretlen házasodjék - no, ez a gusztustalanság teteje! ( Sztem.) Így aztán filmet is csak akkor nézek, ha legkedvesebb barátom rávesz 1-1 megnézésére - na, azok közt tán volt 2 is, ami nézhető volt :-)

)))))))))))

Csacsi

oiduft írta:

Hát, a tv-t többnyire tényleg nem éri meg bekapcsolni. nekem van, de a híreken kívül csak NG-t meg Spektrumot nézek rajta, na meg filmeket, azt is többnyire dvd-ről. Elképzelni sem tudom az agyzsibbadásnak azt a mértékét, ami egy állandóan működő tv mellett érné az embert. :-(

Hja, én együtt laktam egy sorozatfüggő lánnyal...

Most már hetedik éve nincs tv-nk, de a net majdnem olyan rossz... Csak majdnem persze

.

Az ismeretterjesztő csatik tényleg jók, de én ugyan elő nem fizetek ötven állomásra, amikor négyet néznék belőle... Talán ha egyszer lesz lehetőség csak arra előfizetni, amire akarok, lehet, hogy lesz tv-nk

oiduft

Csacsi írta:

Idézet:

Kriszta, nem akarsz esetleg nyitni egy Rossz varázs topikot a fórumon? Egy kicsit követhetőbb lenne a dolog. Van itt még miről beszélni. Nagyon örülök, hogy a kritikákat és a válaszokat is olvasom. Enyém gyerek még kicsi, de már előre sajnálom. Mert tényleg nagyon nem könnyű felvállalni egy kamasznak, hogy ő nem akar egyformán lázadni a többiekkel. És még rosszul is elsülhet, másként lázad, és ki tudja mennyire? Már most roppant öntudatos kölkec, pedig még három éves sincs. és annyi mindenen múlik a dolog, és persze leginkább rajtunk,a szülőkön, és egy kicsit a nevelőkön is. É nincs egyedüli üdvözítő megoldás, mert emberek vagyunk, különbözőek, és főleg tökéletlenek :-)

)). Nálunk nincs tv, de van ezer könyv, és jó zenék, és jó filmek a gépen, de még így is félrecsúszhat minden. Ngyon finom kis dolgok ezek, és nehéz lavírozni, küzdeni a magam felnőtt lázadásával, és közben a gyereknek azt mutatni, hogy mindenképpen megéri... Persze igenis megéri, de azért időnként magányos az ember, nem? (Mondjuk én éppen nem, de azért van, amikor igen...)

Hát, a tv-t többnyire tényleg nem éri meg bekapcsolni. nekem van, de a híreken kívül csak NG-t meg Spektrumot nézek rajta, na meg filmeket, azt is többnyire dvd-ről. Elképzelni sem tudom az agyzsibbadásnak azt a mértékét, ami egy állandóan működő tv mellett érné az embert. :-(

oiduft

Közkívánatra tehát legyen itt egy topic a készülő Rossz varázs című kisregény írója és olvasói számára. :-)

Merengő Fórum

oiduft: Rossz varázs

Ki van itt