Szia! Ne haragudj, tudom, hogy milyen lelkiismeret nélküli dög vagyok, hogy eddig tartott. De le kellett győznöm saját magam korlátait, és sárga irigységét, hogy megfelelően tudjak áradozni itt Neked XD merthogy….. Imádom! Aznap, mikor olvastam, egyszerűen olyan kellemes, feledhetetlen perceket szereztél nekem, oda vagyok meg vissza. Pont attól lesz olyan különleges, hogy a Karmából ismert komoly stílusodat most ilyen komikus felhangokkal tálalod. Én nekem nagyon tetszik, szerintem pont hogy kompatibilis egymással a kettő. És a nyelvi leleményed sokszor Vavyan Fabl-vel vetekszik. Például: „Utálom a negatív energiáidat…” meg „Cuki-Becky, a skizofrén netpszichológus: nappal ostoba liba, de éjszaka ő a magányos szívek őrangyala, egy lelkisegély-virtuóz…!” :D Hát frenetikus…
Már mondtam, hogy olyan gördülékeny, dallamos, szépen kerekített mondataid vannak, hogy olvastatják magukat De ezt most újra le szeretném szögezni, és nem ragadnék ki példákat, mert vannak kedvenc mondataim. :) Arra gondoltam tegnap este, miközben álmatlanul hánykolódtam az ágyban, hogy másik nagy erősséged az atmoszférateremtő képesség. Már a második fejezetnél is írtam, hogy imádom a hangulatát, amit átszövi ez az egész írást. Olyan „csajos” egyrészt, de csakis a legpozitívabb értelemben, másrészt van benne feszültség meg detektívregényekre jellemző rejtélyesség .És ez is nagyon jó elegyet alkot, mert sokfajta ízlést „kiszolgál” úgymond :) Jó olvasni. A másik kimunkált író fegyvered, hogy csodálatos, szerethető, élő, reális karaktereket tudsz alkotni, akik színesek, és megelevenednek a lelki szemeim előtt. És ez nagyon nagy fegyvertény, mivel így elkapod az olvasót, és nem ereszted. Együtt izgul és fél, meg nevet illetve bosszankodik a szereplőiddel, ahogy én is. Jaj, nekem eddigi kedvencem Will. Most ne kérdezd miért, de őt szeretem a legjobban. A harmadik dolog, ami nagyon tetszik a sok jellem meg helyzetkomikum, ami átszövi a storyt. És éppen ezért, mindezek segítségével fel sem tűnik, hogy itt is kellőképpen kifejted az eseményeket. Nem jellemző rád a fictionök gyorsasága, hanem minden történés megfontoltan halad előre, a kellő gyorsasággal, nem érzem azt, hogy rohanunk előre, nincs kifejtve rendesen, mint sok más írónál. Erre mondtam, hogy regényléptékű, ahogy írsz, És ezt nagyon tisztelem, én így nem tudnék írni, ami nagy hiba… Mert ez kell ahhoz, hogy minden a kellő erővel hasson az olvasókra, meg hogy realisztikus és hihető színben tűnjön fel a cselekmény.
Azt hiszem, egyelőre ennyi. Nagyon szeretem, és bocs mindenkitől, hogy ilyen elemzősre sikeredett, de nem tudtam megállni, csak próbáltam magyarázni, mi tetszik nagyon. Légyszi, írj frisset :) Köszönettel : Athanor

Szerzõ válasza: Szia! Hát, kicsit késve válaszolok - nehéz ez, mint minden kritikára, ami megdobogtatja a kicsi szívemet. ^^ Igazából tűkön ültem, mióta szóltál, hogy olvasod, most meg nem bírok nyugton maradni, hogy válaszolnom kéne. :P
A tárgyra térve... huhh, furcsa ilyen ellentétes véleményeket kapni róla. :) Igazából a történet pályafutása még nincs három hónapos, de már kaptam rá hideget-meleget rendesen. Amit valaki szeret benne, azt más hibának tartja (stílustól a szereplőkön át a történetvezetésig), szóval csak vakarózok néha nagyokat, de így közösen egész hatásosan ösztökéltek rá, hogy magamtól írjak, és ne mások kedvét keressem vele. :D (Bár igazad van, hogy úgy is fel lehet fogni, hogy sok ízlést szolgál. :) ) A Fable-lel való egy lapon említéstől meg olvadozok rendesen - nem bálványom ugyan, de az írónő humora lenyűgöző. ^^"
A dicséretektől most is pirulok, de aligha tudnám úgy lereagálni, hogy ne szakadjon rám a plafon. :P :D Szóval egyszerűen csak nagyon örülök, hogy tetszik, pláne mivel sok olyan dolgot kiemeltél, amire konkrétan törekedtem/törekszem is, és nagyon jó érzés látni, hogy sikerül. :) A szereplők "életszerűsége" talán az, amit (egyébként minden történetben) a legfontosabbnak tartok, mert engem pl. soha nem univerzum vagy egy konkrét cselekményszál fog meg, hanem maguk a szereplők - és ha ők nem szerethetőek, akkor nálam minden el van veszve. *potyognak a kövecskék a szívéről* Jó azt is látni, hogy mindenki mást kedvel inkább - az Imagine-en egyenesen Will-ellenes véleményeket kapok... :D Pedig eddig ő az egyetlen normális ember ebben az egész sztoriban. :D
Nos, folytattam - ez alighanem javarészt neked köszönhető. :) (A kritika + a noszogatás + a doppingolásod, mit cél, nagyon ütős keveréket tudnak ám alkotni. :P ) A következővel is igyekszem, meg miegyébbel, amit ígértem - hátha egyszer utolérem magam, bár ez kezd távoli álomnak tűnni... ^^ A kritikát pedig köszönöm szépen, megérte rá várni! :)))